A nagy kérdés, hogy tényleg boldog vagy?

Spolarics Andreával és Kardos Róberttel beszélgettünk.           

A Bárka Színházban anno számos előadásban voltak partnerek. Többször alakítottak házaspárt, nagyon színes a férj-feleség palettájuk. Florian Zeller A kulisszák mögött c. színdarabjában ismét egy párt alkotnak. Spolarics Andreával és Kardos Róberttel beszélgettünk.
Az ősbemutató a Rózsavölgyi Szalon és a Szentendrei Teátrum közös előadásában látható.

Nagyon sok darabban játszottatok korábban együtt, sokszor pár-szerepben. Ez könnyebbé, ismerőssé teszi a mostani házaspár alakításotokat?

Spolarics Andrea: Nagyon régóta ismerjük egymást, sokkal több ez egy munkakapcsolatnál. Ráadásul rengetegszer alakítottunk már különféle házaspárokat. Most megint megtalált minket ez a szerep.

Kardos Róbert: Biztonságot jelent, hogy ismerem a reakcióit, ő is az enyéimet. Ha olyan helyzet adódik, kapok egy jó tanácsot, odafigyelést. Szóval sok előnnyel jár az ismeretségünk.

Sokféle házaspárt alakítottatok már. Isabelle és Daniel régóta együtt vannak. Látszólag minden működik. Lehet, hogy elegendő egyetlen kavicsot az állóvízbe dobni, hogy minden felkavarodjon?

S.A: Stabilnak gondoljuk a házasságunk. A mű alapötlete, lényege is ez, hogy ebben semmi kétség nem merülhet fel. De váratlanul belecsöppen az életünkbe Emma, a fiatal lány, akitől Danielben is felmerül a „mi lenne, ha” gondolata. Olyan ez, mint egy villámcsapás, egy áramütés, ami rövid időre felbolygatja a házasságunkat. Rengeteget beszélgetünk erről az egészről, a lehetséges kimenetelekről, de igazából még most a próbákon nem döntöttük el, pontosan hova fut ki majd a kapcsolatunk a darab végére. Egy biztos, tudja Daniel és Isabelle is, hogy nem lehet már ugyanott folytatni.

K.R: A zeniten már túljutott házasság a miénk. Erős szeretet, de semmi sem forr. A gyerekek kirepültek, kicsit bepunnyadt a kapcsolat, mindenki beletörődött a hétköznapok kényelmébe. A vacsorán, ahova Patrick már Emmával érkezik, pillanatok alatt pattanásig feszül a helyzet. Mérlegre kerül a házasságuk, Patrickhoz fűződő régi barátságuk. Ezzel kell szembenézniük. 

S.A: Mindannyian erősen magunkba zártak vagyunk, mindenkinek megvan a maga belső világa. Belső mondatok tömkelegét halljuk nap mint nap. S néha, amikor az élet döntéshelyzet elé állít bennünket, ezek a mondatok kihangosodhatnak. A komikum épp abból származik, hogy ezek a mondatok ki is lesznek mondva. És ettől feszül minden, hogy kifele mást mutatunk, mint amit valójában gondolunk. Kérdés, hogy a kihűlt kapcsolatban képesek vagyunk-e rálátni erre.

Isabelle a vendégek megérkezése előtt háromszor is átöltözik, magának, talán a fiatal lánynak is meg akar felelni. Majd az estét szinte tönkrevágja kibírhatatlanul vitriolos mondataival. Te milyennek látod Isabelle-t, milyenre formálod őt?

S.A:  Isabelle nagyon okos, felvilágosult, józan nő. Jól érzi magát a házasságában, ami jól működő komfortzóna, nem szívesen robbantaná. De hogy milyen lesz végül, az még alakul bennem.

A szövegkönyvet olvasva úgy tűnik, a szerző leginkább a te Danieleddel azonosul. Mintha az ő szemszögéből nézné a többieket.

K.R: Túl a negyvenen, elkényelmesedve él. A gimnázium óta együtt van a feleségével, kétsége eddig nem merült fel. A férfi szerkesztő, Isabelle tanár, élik az értelmiségiek kicsit szürke hétköznapjait. Daniel érzékeny, vívódó, határozatlan ember, akinek az is feladat az életében, hogy felismerje, hogy valójában mit gondol. Csetlő-botló figura, akit vágyak és hiányok működtetnek. Belül éli meg a vívódásait, amit ez a színdarab látni enged. Keresi még az útját bennem is.

S.A: Egyszerű darab, de éppen a vígjátékisága, a bohózat-műfaja miatt nehéz az előadás. Rengeteg a szöveg, nagyon pontosan kell játszani, a motívumokat jól kell elkapni. De közben ott kell legyen az előadás mélysége is, hogy ne csak felhőtlen viccelődés maradjon. Számos kérdés van: a hűség, a megkísértés, hogy ellenállsz-e a bűnnek. Csak gondolatban csalsz meg, vagy az realizálódik is? Ha jól játsszuk, torokszorító előadás.

Mind a ketten arról beszéltek, hogy még alakul, formálódik a karakteretek. Van kész figura? Vagy ahány előadás, környezet, kicsi mozgástere mindig van a figuráitoknak?

S.A Annyi mindentől függ: a tértől, az aznapi közönségtől, tőlünk. Nyilván a stabil vázat nagyon kell tudni, de szeretem, amikor előadásról előadásra a színész alakíthat benne. Amikor játsszuk, akkor is mindig új rétegek kerülnek fel a karakterre. Most még nagyon az út elején vagyunk, még minden formálódik. Az nagyon fontos, hogy te mit gondolsz a szerepedről, s ahhoz a partnereidtől milyen labdákat kapsz. Nagyon kell figyelnünk egymást. Nekem legalább annyira fontos a saját figurámhoz a Robi figurája, a gesztusai, hogy mit fog csinálni, mit gondol. Egymást mozgatjuk. Egymás tükrében látjuk magunkat.

Patrick váratlanul mindent maga mögött hagy a fiatal Emmáért, s azt állítja magáról, hogy boldog. Ez a nagy kérdés, hogy tényleg boldog vagy-e. De ezt mindenkinek magában

kell eldöntenie.

A Bárka Színház volt a ti fontos, közös pontotok. A megszűnéséig ott dolgoztatok. A kívülállóknak váratlanul, nagy csendben szűnt meg. Hogyan tudtatok abból felállni, továbblépni?

S.A: Engem nagyon megviselt. A mai napig nem tudtam teljesen feldolgozni. Persze a dolgok mennek tovább, az agyadban próbálod elrendezni, de érzelmileg nagyon nehéz. Nekem olyan nagyon fontos szakmai kötődés volt az életemben a Bárka, hogy nehezen heverem ki. De megbékéltem már vele. A mostani társulatomban, a Budaörsi Latinovits Színházban úgy érzem, megtaláltam a helyemet. Ahol most tartok szakmailag, amit most gondolok a világról, a színjátszásról, a színházról, azt ott az összes kreatív energiámat megmozgatva maximálisan meg tudom élni. Valahogy, így utólag jól végződött a Bárka-történet.

A Bárka alapításától kezdve ott voltatok. Budaörs és a tatabányai színház is egy új társulat alapítását jelentette.

S.A: Ez annyiból fontos nekem, hogy nem csak színésznek tartom magam, elsősorban színházi alkotó vagyok. Fontosnak tartom, hogy a dolgok alakulásában cselekvéssel részt tudjak venni.

K.R:  Olyan érdekes, hogy ez az egész, ahogy a Bárkának vége lett, majd jött valami új az életünkben, nekem most nagyon rímel erre az előadásra. Patrick elhagyta a feleségét, de jött az új szerelem. Szerencsére nekem is jött egy új lehetőség, a tatabányai színház ebben a formájában akkor induló új társulatához csatlakozhattam. Az újban, egy induló dologban hatalmas élmény részt venni. Az ilyen új szerelem a Bárka Színház nehezen elfogadható, nehezen feldolgozható, nehezen tolerálható megszűnésének feldolgozásában sokat segített.

A jó állandóság mellett szükségetek van ilyen kisebb „kilépésekre”, mint ez az előadás?

K.R: Jó társulattal jó színházat csinálni, az mindig öröm.  S teljesen mindegy, hogy ez hol történik meg. Ajándék a mostani előadás.

Marton Éva

 


Fesztiválvideó 2019